Dal vagy skálarendszer?

 

Saját hangszeres tanulmányaim során (ez eddig gitár, basszusgitár és zongora volt, a többiről nem tudok nyilatkozni) soha nem találkoztam logikus és rendszerezett módszertannal. Azaz mindegyik tanított ezt-azt a maga rendszertelen szemlélete szerint: itt egy kis skála, ott egy butácska dal, de mindez semmiféleképpen sem egységes rendszerbe illesztve. Sőt, volt olyan gitároktatóm, aki idáig sem jutott el, hanem barátian megkérdezte: "A mai órán mit csináljunk?"

Ebben a vonatkozásban tehát nem nehéz az OSIRÉ-vel túlszárnyalni egy "bejáratott" módszertant, hiszen az valójában nem is létezett, hanem csupán sorozatos pedagógiai baklövés volt a tanítvány óradíjának terhére. A részcím viszont felvet egy fontos kérdést: miért inkább a skálarendszert tanuljuk a dal helyett?

Nos, itt a probléma megértéséhez a Tisztelt Olvasót arra kéne megkérnem, hogy olvassa el a Mi is a zene? X. rész című fejezeteket. Erre talán az Olvasó még hajlandónak is mutatkozna, ám a jelen pillanatban az összes fejezet még ki sincs kidolgozva, épp ezért önhibámon kívül most csak annyit tudok tenni, hogy kiindulásképpen idemásolom a "zenévé válás" 5, általam felállított lépcsőjét:

  1. A zeneileg meghatározható hang jelensége

  2. A konszonancia jelensége

  3. Skálaalkotás a természetből vett akusztikai jelenségek alapján

  4. A tonalitás

  5. A zene nagy belső, ritmikai szimmetriája

Csakis az 5. lépcső felett beszélhetünk arról a zenéről, ami általában nekünk egyszerű dal formájában megtetszik. (Az európai gyökerű zene ennél bonyolultabb jelenség, de most ez itt nem olyan lényeges.) Az 5 lépcső egy kissé átalakítva másképpen is felírható, ezeket az összetevőket én most zenei komponenseknek neveztem el:

  1. (Ritmus)

  2. Hangrendszer

  3. Skálarendszer

  4. Harmónia (akkordrendszer)

  5. Dallam

  6. (Dal)

Amint tehát látható, az egyszerű dal megkomponálásához vagy lejátszásához mind az 5 fenti feltételnek teljesülnie kell. Azaz kissé lesarkítva:

 

Nincs zene hangrendszeren, skálarendszeren, akkordrendszeren és ritmuson kívül!

 

A zene (a dal) tehát nem az alap, hanem pontosan az ellenkezője: a piramis csúcsa, a zenei komponensek együttes alkalmazása. Kiválóan mutatja mindezt kockapiramis formájában az alábbi táblázat...

 

Ritmus - hangrendszer - skálarendszer - akkordrendszer - dallam - dal

 

...ahol jól láthatjuk, hogy a dal, mint a zenei komponensek együttes alkalmazása legfelül helyezkedik el. Ám éppen ez a probléma: a dal megtanulásával a zenei rendszert nem tanuljuk, hanem csupán alkalmazzuk. A táblázat figyelmes áttanulmányozásával rájöhetünk arra, hogy az első olyan zenei komponens, ami zenei alapként (tehát nem alkalmazásként) egyáltalán megtanulható, az a skálarendszer. Ebből a szempontból a hangrendszer sem jó választás, ugyanis bár tartalmazza a zenei rendszer összes alaphangját (ez az európai temperált hangrendszerben a 12 félhang) és ezek valójában skálává is rendezhetők (ez a kromatikus skála), ám a zenéhez ez még nem elégséges, hiszen a konkrét zene csakis (a 12 félhangból származtatott) öt-, és hétfokú skálákból vezethető le (pentatónia és diatónia).

 

A félreértések elkerülése végett itt jelzem, hogy a táblázatban bár a ritmus van legalul és annak belső, ritmikai szimmetriája valóban részben meghatározza a zenei eseményeket, ám a hangrendszer és a többi komponens mégsem belőle származtatható. Ennek ellenére a ritmust mégis alapként tüntettem fel, elvégre nincs zene ritmika nélkül.

 

A táblázatból ugyanakkor az is kitűnik, hogy a skálarendszerből közvetlenül származtatható az akkordrendszer, sőt maga a dallam is és a folyamat fordítva nem működik. Eme tény ad létjogosultságot annak, ha az oktató mindenekelőtt, legelső lépésként a skálarendszer szisztematikus betanításával kezd és ha mindezt automatizálni is lehetséges (OSIRE), akkor az az oktatás és tanulás szempontjából a leghasznosabb...

Összefoglalva: a fentiekkel bebizonyítottuk, hogy az átlagos képességű tanuló, aki kizárólag dalokon keresztül akar zenét tanulni (tehát egy hangszert elsajátítani), sohasem lesz képes szerzett, rendszertelen tudását teljes értékű, zenei rendszerszemléletté összeállítani, mert ez a fajta zenetanulási mód egyszerűen nem ad "globális" rálátást.

 

Globális rálátás és felülemelkedettség a Pénzes-féle tükörképpel

 

De hála a Pénzes-féle módszertannak...

 

De hála a Pénzes-féle módszertannak, ennek a pedagógiai amatőrködésnek egyszer és mindenkorra vége.

 

...ennek a zenei amatőrködésnek egyszer és mindenkorra vége.

 

Tapasztaltak joggal vethetik fel, hogy a basszusgitár nem is a dallamot viszi, hanem a dallam alatt lévő harmónia (akkordmenet) hangjait, ebből következően a fent leírtak a basszusgitárra nem vonatkoznak...

 

Nos, ha a basszusgitárra, mint szólóhangszerre tekintünk -amit a legtöbb basszugitárvirtuóz pontosan így tesz-, akkor a felvetés azonnal értelmét veszti. Ha a basszusgitár csak kísérő hangszer, az alkalmazott skálaegyüttes akkor is ugyanarra a skálarendszerre épül, amelyben maga a dallam is mozog, attól függetlenül, hogy a basszuskíséretnek lehetnek akkordszerű lépései. Ám maguk az akkordok sem függetlenek a skálarendszertől, ellenkezőleg:

 

...mert minden a skálarendszerből nő ki!