A négyhúros bundnélküli basszusgitár I.
Bevezetés
A fejezet feldolgozása előtt mindenképpen olvassuk el az Általános ismertető a bundnélküli basszusgitárokhoz című fejezetet!
A 4 húros bundnélküli basszusgitár szerkezetében, zenei rendszerében általában azonos a bundokkal ellátott basszusgitárral. Egyetlen különbség, hogy fogólapján nyilvánvalóan nincsenek konkrét bundok. Ennek ellenére sok olyan bundnélküli basszusgitár-modell létezik, amelyen a temperált bundbeosztás be van jelölve. Ilyen például a többször is említett Ibanez Gary Wills-modell:
A legnyilvánvalóbb különbség a bundos és bundnélküli basszusgitár között, hogy míg az előbbinél a hangokat a 2 bund között kell lefognunk...
...addig az utóbbinál pontosan a virtuális bundok helyén. Ebben az összefüggésben vessünk egy pillantást a törzshangokra, azaz a zongora fehér billentyűire a bundnélküli basszusgitáron, ahol jól láthatjuk, hogy a hangszer 4 üresen megpengetett húrja szintén törzshang (a tükörkép baloldali, szürke sávja):
Hogy miképpen gyártsunk az OSIRE - OBRE 4 vagy OBRE 5 bundos hangszeréből bundnélküli basszusgitárt, lapozzunk a központi honlap OSIRE - Tippek és trükkök című fejezetéhez!
A szólógitárral való rokonság miatt szerintem célszerű az alapskálákat szintúgy F-dúrban és a hozzá tartozó alapskálákban kigyakorolni (ezzel kapcsolatban az Alapskálák I. című fejezet tanulmányozását javaslom). Ám itt kell megemlíteni azt az ujjrendi problémát, amelyre már fent utaltam. Ha egy pillantást vetünk az F-dúr skálára...
...akkor észrevehetjük az 1-(2)-4 ujjrenddel lefogott F-(G)-A és B-(C)-D nagytercet (valójában trichord-hangcsoportot), amely a standard, belépőszintű Ibanez basszusgitáromon fizikailag nézve az 1. érintő közepétől a 5. érintő közepéig 17,5 centiméter:
Ez az érték a hangszer húrhosszától, másnéven a menzurahossztól függ, amely egyetlen gyártó esetében is különböző lehet; mindenesetre nagyságrendileg nagyjából ekkora. Ezt a távolságot azonban a kezdő tanítvány képtelen lefogni. Az én feladatom elsősorban a biztatás: tessék próbálkozni vele! Másodsorban a megoldás: az üres húrok bevonása, még pontosabban az E-lokriszi skála használata, amely itt most üres húrokkal fog történni. Jegyezzük meg, hogy ekkor maradunk F-dúr skálában, azaz esetlegesen az F-dúr tonalitását követjük, ám technikailag (üres húros) E-lokriszi skálát alkalmazunk.
Először nézzük meg az F-dúr teljes skálát:
Hogyan is használjuk az interaktív húrtáblázatot?
Ha például a 864 milliméteres menzurahosszt és E húrt vesszük alapul...
...akkor az E húron lévő összes hang pozícióját le tudjuk olvasni 0. fekvéstől a 24. fekvésig. Például:
-
üres húros E hang oktávja pontosan 432 milliméterre van húrlábtól,
-
az F-dúr skála 1. (temperált) F hangja 815,5 milliméterre van húrlábtól,
-
stb.
Ezzel a megközelítéssel természetesen nem váltottuk ki a bundnélküli hangszerekre oly jellemző "fülesmackó" gyakorlatokat, viszont jelentős mértékben megkönnyítettük, ha ugyan rendelkezünk egy mérőszalaggal. Én legalábbis mindenképpen beszereznék egyet és fel is használnám, mert szerintem egy kezdőnek például temperált F hangot meghallani nem tréfadolog.
Az interaktív húrtáblázattal tehát az alábbi skálák összes hangja beazonosíthatóvá vált, sőt kétféleképpen: tiszta és temperált hangértékek alapján.
Most pedig folytassuk tovább a legfontosabb skálák ismertetését az F-dúrhoz tartozó alapskálákkal!
A fenti alapskálákra is ugyanazon zeneelméleti összefüggések jellemzőek, amelyek főként az Alapskálák X. című fejezetekben lettek kidolgozva. További megjegyzés, hogy az összes skálavariációs fejezet összes példája és az OSIRE-OBRE nyújtotta brutális mennyiségű skálavariációs halmaza is kigyakorolható basszusgitáron, természetesen folyamatos picado-pengetéssel vagy pengetős szólótechnikával.
Pénzes László