Harmonikus moll skálafokok basszusgitáron I.
A Pénzes-féle módszertan a 7 alapskálából logikusan következő, azokkal tökéletesen "kompatibilis", úgynevezett természetes moll skálának további 3 variánsáról értekezik a központi honlap A négyféle moll skála című fejezetében. A dallamos-, és a roma-moll változat basszustechnikailag nem lényeges, a harmonikus moll viszont tonális és így technikai szempontból is figyelemreméltó, hiszen a klasszikus és romantikus mesterek, illetve nyomukban haladva a neoklasszikus metál avatott képviselői (például Malmsteen) szintén ezt a variánst részesítették-részesítik előnyben a természetes moll skálával szemben. Tulajdonképpen ezt a vonalat követi a klasszikus zeneelmélet is, hiszen a dúr-moll hangrendszer tonális szabályrendszere a dúr és harmonikus moll hangnemekre kerültek kidolgozásra.
A moll hangnemet megkülönböztetésül szokás kisbetűvel jelölni, szemben a dúr hangnemmel. Például d-moll, D-dúr. Ilyen pedagógiai sületlenségekkel azonban a Pénzes-féle módszertan már nem is foglalkozik.
Zeneelméletileg nézve a A-természetes moll skála 7 hangból áll:
A-H-C-D-E-F-G-(A)
Most nézzük meg ezt a skálát a Pénzes-féle basszusgitár tükörképbe illesztve, ahol 1 húrra 3 hang fog jutni (trichord-skálaszerkezet). A felvázolásban nagy segítségemre lesz az OSIRE-OBRE, mert vele már szórakoztató gyerekjáték az ilyesmi:
Az A-természetes moll skála teljes skálaszerkezetben:
Ehhez képest a harmonikus moll változatban csupán 1 hang különbség van: a skála mindenkori 7. hangja folyamatosan fel van emelve 1 félhanggal:
A-H-C-D-E-F-Gisz-(A)
Az A-harmonikus moll skála teljes skálaszerkezetben:
A folyamatos módosítás miatt sajnos 2, az eddigieknél technikailag jóval nehezebb trichord-szerkezet alakul ki:
Emiatt célszerű a harmonikus moll skálafokok kigyakorlását későbbre hagyni és előbb venni a pentaton skálafokokat, valamint az alapskálákat.
Most pedig nézzük meg az A-harmonikus moll skálát teljes, majd különálló trichord-skálafokokban!
Pénzes László