A pentaton skálák basszusgitárra III.
Néhány gondolat a dúr-pentatóniáról
A napokban az egyik tanítványom olyasfajta kéréssel állt elő, hogy szeretne "japán skálát" tanulni. A kérést megértettem, tehát az valamilyen zenei egzotikumra utal, de sajnos ilyen skála a legjobb tudomásom szerint nem létezik, ha csak nem valamelyik ősrégi sintoista szertartás részeként vagy Okinawa szigetének egy eldugott szegletében ☺, arról nem is beszélve, hogy nem a mi temperált hangrendszerünkben. Készüljünk fel, hogy iszonyatosan fog hangozni európai fülünknek!
Ha zenei egzotikumra vágyunk, bátran ajánlhatom a már említett, komoly filozófiai gyökerekkel rendelkező kínai zenét, amely azonban dúr-pentatóniára, tágabb értelemben pedig az ezt kibővítő hétfokú skálára épül. Az alábbi dallam nem tisztán a legfenségesebb G-(dúr)-pentaton, benne megjelenik egy, a diatonikus skálára átvezető, úgynevezett pien, C "vendéghang". Tehát a zenei részlet a fent ismertetett, alapértelmezett E-moll pentaton skála 2. fokán, azaz G-dúr-pentatonban kényelmesen lejátszható.
Már említett módon a pentatónia természetes szépségét más népek is igen korán felfedezték, többek közt az amerikai feketék gyapotszedés közben. Az alábbi dallamnak külön története van: Antonin Dvorak (1841-1904) kiváló cseh zeneszerző (és mellesleg a mozdonyok megszállottja) néhány évig az Egyesült Államokban élt és dolgozott. Ott szerzett zenei tapasztalatainak egyik csodálatos tárháza a 9. ismertebb nevén "Új Világ" szimfónia, amelynek 2. tételében egy gyönyörű, feketék énekelte spirituáléra emlékeztető dúr-pentaton dallam csendül fel. Az érdekesség azonban az, hogy ez Dvorak saját dallama, bár később olyan népszerű lett, hogy a feketék is sajátjukként énekelték. (Később az amerikaiak is, főként temetés alkalmavál.) A dallamot emlékezetből kottáztam le, így a partitúrához képest lehetnek benne kisebb eltérések.
Hallgassuk meg a fő motívumot eredeti formában is!
Pénzes László