A pentaton skálák basszusgitárra I.
A pentatónia rövid ismertetése
"Csupán öt zenei hang létezik, ám ennek az öt zenei hangnak oly sok a változata, hogy nem győzzük hallgatni." (Szun-ce: A háború művészete - I.e. kb. III. század)
Én nem értek egyet néhány zeneelméleti könyv azon kijelentésével, miszerint a pentatónia, azaz az ötfokú skála, amely skálaalkotás szempontból tiszta kvintek sorozata, NEM az emberiség legősibb hangsora. Modern fogalmakkal nézve: a kvintlépéseket (jelképes) C hangról indítva voltaképpen megkapjuk a tiszta hangolású kvintkör hangjait (és közvetve skáláit), sőt mind a 12 különböző hangot:
C - G - D - A - E - H - Fisz - Cisz - Gisz - Disz - Aisz - Eisz - (Hisz)
Ez az építkezés a pithagoraszi hangrendszer alapja. Ez a rendszerezés nyilvánvalóan sok (pontosabban 8) oktávnyi terjedelmű, ám az első 5 hangot 1 oktávba és hangmagasság szerint sorba rendezve megkapjuk a tiszta dúr-pentaton hangsort:
C - D - E - G - A
Ebből a hangsorból már csak 2 hang hiányzik, hogy létrejöjjön az egyszerű, fehér billentyűs C-dúr skála...
C - D - E - (F) - G - A - (H) - C
...bár megjegyzem: a kvintépítkezésből valójában nem ez a skála, hanem a C-líd következik:
C - D - E - (Fisz) - G - A - (H) - C
Ezt már az ókori kínaiak is észrevették. Az ősiségről még egy adalék: a régi görögök ismerték a negyedhangos lépéseket is (ezzel kapcsolatban lásd az Az alapskálák eredete című fejezetet), sőt századunkban egy Alois Hába nevű cseh zeneszerző is kísérletezgetett ilyen hangközökön alapuló hangrendszerrel, ám én ezt a zenei hatást inkább egyfajta énekbeszédszerű jelenségnek értékelem, semmint tiszta zenének, tehát hallgassa azt kellő műélvvel, aki mellette érvel.
Ezúton jelzem, hogy a későbbiekben ilyen jellegű, azaz különböző hangrendszerekhez köthető kísérleteket nekem is szándékomban áll megtenni és publikálni a Bundnélküli gitár című fejezetcsomagban. Az ehhez kapcsolódó legfontosabb mérőeszköz a temperáltsági táblázat már tanulmányozható ott.
Egy másik, a fentinél átláthatóbb, a pentatóniáról szóló zenei értelmezés a zongora billentyűin figyelhető meg (OPRE-klaviatúra)…
…hiszen ha kizárólag a fekete billentyűket szólaltatjuk meg, akkor egy pentaton hangsorban mozgunk. Ez a hangsor a „Kozmosz zenéje”; ezt bárkinek bebizonyítom, aki hajlandó meghallgatni az én pentatonikus zongora-improvizációmat. S mint ilyen, tiszta zeneiségében a legősibb. Bizonyítja ezt azon tény, miszerint a világ egyik legősibb civilizációja, a kínai évezredek óta használja a pentatóniát egyfajta misztikus alaprendszerként. (Az első írásos emlékek i.e. 3000-ből származnak!) Sőt, a szintén ősi magyar népzene (nem a roma zene által "hígult" nóta!) és a feketék alkotta blues-zene is pentatóniára épül. Ősiségből és az ehhez kapcsolódó zenei ösztönösségből tehát nincs hiány. Az iménti felsorolásból elsősorban a blues-pentaton hangsorra van szükségünk, ezt fogom tehát elemzésnek alávetni, bár szerintem a kínai pentatónia éppoly izgalmas volna. Sok különbség nincs is köztük, nagyobbrészt pusztán kezdőhangjában (dúr-pentatónia - moll-pentatónia), bár a kínai zenében azért mutatkoznak más (hétfokú, heptaton) zenei jegyek is, aminthogy voltaképpen maga a blues is megalkotta önnön műfajbeli jellegzetességeit.
De bárminemű zenei szofisztikánál többet ér a következő 5, tulajdonképpen tiszta pentaton hangsort alkotó skálafok. A kérdéseket mellőzve inkább ne is tegyünk mást, mint játsszunk és bízzuk bátran magunkat fülünkre!
Mivel a mai gitárcentrikus könnyűzene nagyobbrészt a blues-zenére alapul, ezért annak egyik népszerű hangsoráról, az E hangról indított, úgynevezett lá (moll) pentaton hangsort választottam alapértelmezettnek. Azért népszerű ez a skála, mert a standard hangolású gitár legalsó hangja E, valamint szintén a standard hangolásból következően könnyen tudjuk belőle a további E-pentaton skálafokokat származtatni. Ezeket a lehetőségeket a következő fejezetekben részletesen megvizsgáljuk.
Pénzes László