A Gitáriskola skálatechnikai koncepciója
No, az van!
Például nekem senki nem mondta el, hogy hányféleképpen lehet 1 darab dúr skálát a gitáron lejátszani, holott tisztességes óradíjakat kifizettem gitároktatóimnak. (Később a számításokat elvégeztem az Alapskálák IV. című fejezetben.) De miért lényeges ez? - mordul ki gitárja mögül a (nem gondolkodó) zenész?
Első körben az a problémám, hogy ha a dúr skála a gitáron többféleképpen lejátszható, akkor melyiket és milyen ujjrenddel gyakoroljam ki? Ha meg a gitároktató mutat egyet, akkor miért azt ajánlja nekem? S íme, el is hangzott a tudatlan oktatók réme: az első miért kérdés. Ekkor az okos oktató megköszörüli az elméjét, mert tudja, hogy elérkezett az ő ideje, a tudatlan, de rutinos oktató pedig megpróbálja elegánsan elhárítani a kellemetlen kérdést s talán közli, hogy neki is így tanították. Az igazi megalázás a második miért feltevésével veszi kezdetét, bár ez valójában nem a megalázás, hanem az igazság pillanata.
Szóval, a dolog ilyen egyszerű: elég 2 darab miért kérdést feltenni a minket oktató tanárnak, hogy kiderítsük egyéni felkészültségét.
Mivel ezekre az alapszintű kérdésekre ma sem kaptam kielégítő választ, bár évekig jártam gitártanárokhoz, megkísérlem magam bepótolni mások hiányosságait.
Adott egy ízes népi dal vagy valami hasonló C-dúrban, címe Boci, boci tarka:
A zongorán...
...ezt a dalt csakis egyféleképpen tudjuk lejátszani, legfeljebb az ujjrendekben lehet variálni. A basszusgitáron viszont húrjainak hangolási átfedettsége miatt minden többféleképpen játszható le. Jól látható, hogy a kottából lényegében fogalmunk nincs, hogy hol, milyen pengetési és ujjrendi szabályok szerint játsszuk le. Ez már normális, logikus gondolkodás esetén behozza az optimalitás elvét.
A válasz nem magában a dal lejátszásában van, hanem abban, hogy a dalt az optimális basszustechnikai alapelvek mellett szinte bármilyen tetszőleges skálaszerkezetben le tudjuk játszani.
Ehhez viszont totálisan át kell látni a basszusgitáron lecsapódó skálarendszert, amelynek megtanításához először is gitároktatóimnak fel kellett volna vázolniuk a C-dúr skálát teljes skálaszerkezetben. Mivel volt ceruzájuk és papírjuk, nem értem, hogy ezt miért nem tették meg. Talán ők sem értették? A Pénzes-féle módszertanban a felvázolás már villámgyorsan és automatikusan történik a saját gyártmányú komplex skálarendszerező és skálavariációs szoftver segítségével, neve OSIRE-OBRE:
Ebből a skálatömegből kell nekünk kiválasztani az általunk optimálisnak ítélt technikai skálaszerkezetet. Ennek megítélése kezdők számára szavatoltan nem megy. Az optimális döntéshez először nem a technikával, hanem az elménkkel kell foglalkoznunk.
A basszusgitáron a húrok nagyobbrészt kvart hangolása miatt általánosságban csakis kétféle skálaszerkezet alkalmazása lehet eredményes:
1. az elsőt én erőltetem: ez a Pénzes-féle trichord-szerkezet...
...amely során minden húrra 3 skálahang jut. Ez a skálaszerkezet rendkívül koherens és nincs leküzdhetetlen hátránya, csupán az, hogy alsó fekvésekben iszonyatos ujjterpeszeket igényel (átlagos menzurahossznál az alsó F-G-A trichord 17,5 cm).
Természetesen senki sem állítja, hogy kezdőknek ezt kéne tanulniuk, viszont nyugodtan törekedhetünk arra, hogy magasabb szinten le tudjuk játszani ezeket a skálaszerkezeteket. Ezzel kapcsolatban már ért engem több támadás is (például Kérdések és válaszok - 6. kérdés-válasz), de sajnos álláspontomból nem tudok engedni, ha az hosszabb távon logikusabb és hatékonyabb lépésnek ígérkezik a többi alternatívánál.
2. Logikusan szemlélve a többi alternatíva a trichord-szerkezeteknél csakis rosszabb megoldás lehet. Valóban: a kvart hangolás miatt már csak az általam egyfekvésesnek nevezett skálaszerkezetek jöhetnek szóba. Ennek során valamilyen módon meg lehet kísérelni elkerülni a fent említett kényelmetlen 1-2-4 nagyterc trichord-szerkezetet...
...amely nyakatekert, egymással nem logikus módon kapcsolódó skálaszerkezeteket fog eredményezni.
Szóval, tessék választani...
Pénzes László